Kifacsart egy világban élünk, ahol már az Audi R8-asból is érkezik a turbódízel kiadás. A kúton pedig nem nehéz hibázni átlagosabb autóval sem, legyen szó barátnőnek kölcsönadott gépről, figyelmetlen alkalmazottról, vagy saját rossz beidegződésről – könnyen meglehet a baj.A benzin a dízel autók motorjában pedig komoly károkat okozhat. A dízelek üzemanyagrendszerében az üzemanyag kenőanyagként is funkcionál, a hiánya, vagy felhígulása gyors kopást eredményez. Tönkremehet az adagoló, vagy korszerű dízelekben az üzemanyagszivattyú, károsodhatnak a befecskendező fúvókák.

Természetesen a lehetséges károsodás mértéke nagyban függ attól, hogy milyen keverési aránnyal kerül benzin a tankba, illetve, hogy mennyi ideig üzemelt a kevert üzemanyaggal a motor. Szerencsére a dízelmotor nagyon nem szereti a benzint, így az idegen tüzelőanyagot azonnal jelzi: a motor kihagy, nem húz, leáll, amint hígul a gázolaj. Ezt észlelve azonnal szervizbe kell juttatni az autót, vontatva vagy tréleren, kerülve a motor indítását.

A szervizben rögtön a hibafeltárással kezdik, hogy valóban a benzin okozza-e a gondokat. Ezt egyszerű ellenőrizni, hiszen a benzinnek és a gázolajnak más a szaga: elég kinyitni a tankot. Ezután jöhet az érdemi munka, el kell tüntetni a benzint a teljes üzemanyagrendszerből. A korszerű dízelmotorok segítenek ebben, ugyanis a nagynyomású szivattyú mellett a tankban dolgozik egy kisebb, 2-3 bar nyomással üzemelő szállító szivattyú is. A motortérben megbontva az üzemanyag vezetéket, egy ideiglenes csővel toldva azt, kannába fejthető a tankból az üzemanyag. 

Ehhez is kell persze tudás, hiszen az elektromos pumpát el kell indítani, amit az áramkörének a zárásával érnek el (a kapcsoló relé alatt tudják zárni a kört a relé kiemelésével). A lefejtés időbe is telik, szakaszosan történhet, mivel nincs visszaáramló üzemanyagmennyiség, mint normál üzem közben, így levegősödik a rendszer.

Jó esetben ezzel a módszerrel a tankból a benzin (és a vele keveredő maradék gázolaj) minimális maradékkal lefejthető. Természetesen ellenőrizni kell a munka eredményét, amelyhez nem elég az üzemanyag szintjelzőjét figyelni, meg kell bontani a tankot, hogy bele lehessen nézni.

A tankon a nyílás az üzemanyag szintjelző és szivattyú beépítési pontján van, ezeket kiemelve ellenőrizhető a bent maradt mennyiség. Ha csak egy-másfél “centinyi” keverék van az alján, akkor már megúszható a tank leszedése, mert teletöltve újra dízelolajjal a kocsit, ez a kis mennyiségű benzin már nem okoz gondot (persze még kerülve a nagy fordulatú üzemeltetést). Azonban, ha nem sikerült a lefejtés, akkor le kell szerelni a tankot.

Persze előtte érdemes ellenőrizni, hogy nincs-e gyári leeresztő csavar, modern autók tankjain már nem szokott lenni.

A tanktisztítás után ki kell szedni az üzemanyagszűrőt, ezt cserélni is kell, le kell szedni az üzemanyag vezetékeket. Ez azért is szükséges, mert a benzin alaposan kimossa a tankból a lerakódásokat, és tisztítja az üzemanyagszűrőt is, így sok szennyeződés jut az üzemanyagrendszerbe. A nehezen kiszerelhető alkatrészekből, vagy vezetékszakaszokból speciális, az olajcseréhez is használatos szivattyúval lehet kiszívni az üzemanyagot.

Közben a szerelők ellenőrzik az alkatrészek állapotát, majd jöhet az indítási próba, de nem a saját üzemanyagrendszert használva, ugyanis ellenőrizni kell a fúvókák állapotát is. Ehhez kis tartályokból kap üzemanyagot a motor, minden henger saját adagot. Ez azért fontos, mert az üzemanyag fogyásának a mértékéből következtethetnek a fúvókák rongálódására. Amelynél több fogy, az bizony hibás lehet és cserélni kell. Ha szerencsés az autós, akkor megússza az új szűrő árával, a tisztítás, szétszedés munkadíjával, na és azzal, hogy legalább egy napra nélkülözi az autóját.

Forrás: carstyling.hu